heindlpeter

https://www.pecsistop.hu/tartalom/cikk/nyilt-levelben-tiltakoznak-wass-albert-ellen

A fenti webcímen jelent meg tudósítás a tiltakozásunkról írás a pécsistop.hu-n, amit azonban nem archiváltak, ezért idemásolom az elmentett szöveget: 

Nyílt levélben tiltakoznak Wass Albert ellen

2012. szeptember 25 | 07:28

Nyílt levélben kéri öt tanár Pécsett a városvezetőséget, hogy a Marx utcanevet ne Wass Albert után kereszteljék át. A levél írói szerint a mostani és az új névadó is borzolhatja a kedélyeket a jobb és baloldali diktatúrák áldozatainál. Javaslatuk szerint Márton Áron erdélyi püspök után kellene elnevezni a kérdéses utcát.

Nyílt levelet fogalmazott meg öt tanár Pécsett a városvezetőségnek, amelyben a tervezett utcanév-változtatások egyike, a Wass Albert utca ellen tiltakoznak. Indoklásuk szerint elfogadható Marx lecserélése egy kommunista diktatúrától szenvedett országban, de hogy Wass Albert nevét viselje az út, azt nem tartják jó döntésnek, mivel az erdélyi író nyíltan antiszemita nézeteket vallott, és Magyarország polgárai közül rengeteget hurcoltak el megsemmisítőtáborokba az 1940-es években.

Éppen emiatt inkább Márton Áron erdélyi püspök személyét javasolják névadónak, mivel az egyházi személy nyíltan kiállt mind az antiszemitizmus, mind pedig a romániai kommunista diktatúra ellen.

A nyílt levelet változtatás nélkül közöljük.

"Tisztelt Polgármester Úr!

Alulírott pécsi polgárok tisztelettel kérjük Önt, a város vezetőjeként szíveskedjék a közgyűlés szeptember 20-i ülésén kezdeményezni, hogy a testület a Marx út nevének megváltoztatásáról hozott korábbi döntésének módosításával az utcát ne Wass Albertről, hanem Márton Áron erdélyi püspökről nevezze el!

Indoklás

Az önkormányzat június 29-i közgyűlésén döntött az utcanév-változtatásról.

A Marx utcanév megszüntetésének indokait el tudjuk fogadni, hiszen a 1989 előtti rendszer áldozatai, azok hozzátartozói, illetve mindazok, akik együtt éreznek a "proletárdiktatúra" áldozataival, okkal gondolhatják azt, hogy bár Karl Marx valóban nagy filozófus és társadalomtudós volt, de azzal, hogy maga javasolta az európai munkáspártoknak a "proletariátus forradalmi diktatúrájának" politikai programjukba emelését, eszmei előkészítőjévé vált egy kegyetlen és embertelen politikai rendszernek.

Wass Albert hazánkban a lakosság egy része számára népszerű, olvasott íróvá vált. Ő viszont a XX. század másik embertelen rendszerével nem egyszerűen eszmeileg azonosult, de e rendszer legsötétebb napjaiban az áldozatokkal szembeni könyörtelen fellépésre uszított.

A holokauszt magyarországi eseményei során 1944. júniusában került sor Kolozsvár zsidó lakosainak deportálására. Közismert, hogy a deportálások során a vidéki településekről a csecsemőktől az aggastyánig minden, a faji törvények szerint zsidónak minősített személyt - német kezdeményezésre, de a magyar közigazgatás és az erőszakszervezetek összehangolt tevékenységének eredményeként - elhurcoltak az országból. Túlnyomó többségüket ezt követően néhány napon belül a nácik meggyilkolták a hitleri Németország által üzemeltetett haláltáborokban. A kolozsvári "Ellenzék" című lap tudósítást közölt néhány elrejtőzött zsidó "lelepleződéséről". Wass Albert erre azonnal írást publikált a lapban "A patkányok honfoglalása" címmel. Ebben a zsidókat "patkányoknak" nevezi, amelyek az embernek csak kárt tudnak okozni, mi több, ellene harcot is folytattak. Az írás "tanulsága", hogy az itt maradt, "falakban, pöcegödrökben elrejtőzött patkányok" eltávolításáról is gondoskodni kell. (Az író antiszemitizmusának megítéléséhez csatoljuk Ágoston Vilmos "Az Újkor szobra" című, 2008-ban megjelent cikkét, aminek utolsó bekezdései foglalkoznak Wass Albert "A patkányok honfoglalása" című írásának megjelenési körülményeivel. Csatoljuk Wass Albert írását is. A jelenlegi kormányzat által kinevezett Médiatanácsnak az írást zsidóellenes szándékkal írott műként megbélyegző 828/2011. (VI. 22.) számú határozatát szintén csatoljuk.)

Azokban a napokban, amikor Wass Albert Kolozsvárott uszító írását közzétette, Márton Áron, Erdély katolikus püspöke a kolozsvári főtéren álló Szent Mihály-templomban az üldözött zsidók melletti kiállásra és az üldözöttek mentésére buzdította a város lakóit. A püspök egyidejűleg beadványokat küldött a magyar állam vezetőinek, melyben a deportálások leállítását követelte. Tevékenységéért Kolozsvár rendőrkapitánya kiutasította a városból, s a magyar fennhatóság alatt álló Észak-Erdélyből is távoznia kellett Erdély Romániához tartozó déli részébe. 1944-es bátor fellépéséért Márton Áron püspök utóbb megkapta a jeruzsálemi Jad Vasem Intézettől a "Világ Igaza" kitüntető címet. Márton Áron bátor elszántsága azonban a háború után is többször megnyilvánult: Előbb azért küzdött, hogy Erdély határait a párizsi békekonferencián az etnikai határok mentén húzzák meg, majd egyháza függetlenségének megőrzéséért folytatott reménytelen küzdelmet a kibontakozó kommunista diktatúrában. Hosszú évekre börtönbe zárták, majd ezt követően hosszú éveken át házi őrizetben tartották. Kiszabadulása után a püspök a Ceausescu rendszer alatt is konokul és megvesztegethetetlenül megőrizte szellemi szuverenitását egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig.

Márton Áront azért javasoljuk az utca névadójának Wass albert helyett, mert az ő példaképül állításával egyetérthet mindenki, aki képes együtt érezni a XX. század valamennyi önkényének áldozataival.

Azt gondoljuk, az utcanév-cseréről szóló döntésnek ezzel a korrekciójával mi, pécsiek példát mutathatunk arra, hogy igenis lehetséges a múlt század jobb- és baloldali diktatúráitól sújtott, s jórészt az elszenvedett sérelmek okozta sebek begyógyulatlansága miatt máig megosztott országunkban egyszerre odafigyelni minden sérelmet szenvedett társadalmi csoport érzékenységére.

Javaslatunkat szélesebb körben is megvitattuk. Elsősorban azzal az általunk "Tolerancia Társaságnak" nevezett baráti és szakmai körrel tárgyaltuk meg a névváltoztatás ügyét, amelynek tagjai évek óta azért tartanak rendszeres kapcsolatot egymással, hogy megvitassák, milyen lépéseket tehetünk a különböző népcsoportok és vallási csoportok közötti türelem és megértés szellemének terjesztéséért városunkban és a dél-dunántúli régióban. Megkerestük a Pécsi Zsidó Hitközség vezetőjét, Goldmann Tamás elnök urat is, aki kifejezte egyetértését azzal a kezdeményezéssel, hogy Wass Albert helyett Márton Áron nevét viselje a korábbi Marx út.

Tisztelt Polgármester Úr!

Városunkban most már hosszú évek óta több száz ember részvételével kerül sor arra a felvonulásra, amit a pécsi zsidóság deportálása céljából a holokauszt idején létrehozott gettó felállításának évfordulójára szervez közösen a katolikus egyház Sant Edigio Közössége és a Pécsi Zsidó hitközség. Mi magunk is több alkalommal vettünk részt ezen a felvonuláson barátainkkal, kollégáinkkal, vagy éppen középiskolás diákjainkkal együtt. Egyikünk (Nagy János) az egyik fő szervezője kezdettől a felvonulásnak.

A pécsi közgyűlés számos tagja és vezetője - kormánypártiak és ellenzékiek - vett már részt a megemlékezésen és idén tavasszal is örültünk annak, hogy Ön, polgármester úr elvállalta az esemény fővédnökségét. A felvonuláson megtapasztalhattuk a velünk együtt részt vevők elkötelezettségét a holokauszt áldozatai mellett. Ezért gondoljuk azt, hogy a korábban a pécsi holokauszt-megemlékezésen rendszeresen résztvevő, de most a Wass Albert utcanevet megszavazó városvezetők bizonyára tájékozatlanok voltak az író 1944-es szerepvállalását illetően. Bízunk abban, hogy kellő tájékozottságot szerezve, döntésük módosításával feltétlenül kiállnak majd az áldozatok emléke előtti tisztelet, s a túlélők, valamint a leszármazottak emberi méltóságának tisztelete, indokolt érzékenységük figyelembe vétele mellett.

Kérjük tehát Önt, polgármester úr, szíveskedjék ismertetni a határozat módosítása melletti érveinket a szeptember 20-i közgyűlés előtt, s ezzel együtt javasolni, hogy a korábbi Marx út a jövőben ne Wass Albert, hanem Márton Áron püspök nevét viselje!

Tisztelettel:

Baracs Nóra tanár, Heindl Péter tanár, Nagy János tanár, Nagy Márta tanár, Vörös István tanár" 

Népszabadság, 2004. augusztus 24.

Bársony Jánosnak igaza van abban, hogy a náci vezetés szándéka szerint a faji alapú népirtás a Németország számára elérhetõ valamennyi roma megsemmisítésére irányult.

A szerző kiváló írásában (Népirtás vagy előítélet?, augusztus 10. http://www.nol.hu/cikk/328800/) több okot is felsorol, ami miatt a zsidók elleni genocídium mégis pusztítóbb hatású lehetett a német befolyás alatt álló területeken, mint a cigányok elleni fellépés. Egy fontos - gyakran figyelmen kívül hagyott - ok számbavételével mégis szeretném kiegészíteni Bársony felsorolását. Ez az ok a korabeli kereszténység antijudaizmusának és antiszemitizmusának lélekromboló hatása. Ha a fajelméletbe belegárgyult hitleri vezetésen múlik, valószínűleg hasonló következetességgel gyilkolják meg szerte Európában a cigányokat is, mint a zsidókat.

Csakhogy Hitler nemcsak gyilkos fantaszta volt, de politikus-népvezér is, aki odafigyelt arra, hogy mit lehet lenyomni a tömeg torkán, és mit nem. A szellemi fogyatékosok elgázosítását fel kellett, hogy függessze, mert kritikusnak ítélte azt a (többek között a keresztény egyházak tiltakozásában is megnyilvánuló) feszültséget, amely a gyilkosságok miatt a nácizmus uralta német társadalomban keletkezett.

A nácik és szövetségeseik a cigányokkal való bánásmód során is igyekeztek elkerülni a társadalmi feszültség szítását. Ezért volt az, hogy a többségi társadalom által aszociálisnak bélyegzett cigány közösségekhez tartozók gyakrabban válhattak áldozataivá a faji alapú népirtásnak, mint a társadalmi előítéletek által kevésbé sújtott, "beilleszkedettebb" cigány családok tagjai. (Jellemző például, hogy a magyar országgyűlés már a "cigány-magyar vérkeveredést" tiltó fajvédő törvényjavaslatot sem volt hajlandó megszavazni.)

Tragikus tény azonban, hogy a túlnyomórészt a keresztény vallás értékrendjén nevelkedett európaiak náci uralom alá került tömegei a szolidaritás, a felebaráti szeretet parancsának engedelmeskedve képesek voltak ugyan a hitleri tömeggyilkosságnak bizonyos gátat szabni, de ugyanerre nem voltak képesek a zsidóság esetében. Nem, mert ugyanaz a vallás, amely a szeretet parancsára tanította őket, évszázadokon keresztül - és egészen a második világháború végéig - a zsidók "Krisztus megfeszítése óta tartó" erkölcstelenségét és emiatt társadalmi kirekesztésük szükségességét hirdette. Így történhetett meg, hogy - minden keresztény zsidómentő cselekedet ellenére - a keresztény szereteteszme sokkal, de sokkal kevesebb zsidót volt képes megmenteni, mint amennyi elpusztításához a korabeli kereszténység antijudaizmusa és antiszemitizmusa közvetve hozzájárult.

Ez az az iszonyatos trauma, aminek feldolgozásával a keresztény egyházak és az évezredes keresztény múlttal rendelkező európaiak a második világháború óta birkóznak. Van ahol több, van ahol kevesebb sikerrel. De talán ma már Magyarországon is elérkezett az az idő, amikor nyíltan szembenézhetünk múltunk, kulturális örökségünk e hatalmas terhével és a fajgyűlölet XX. századi tobzódásának elemzésekor minden alkalommal számba vehetjük ezt az ok-okozati összefüggést is.

Heindl Péter,
történelem szakos tanár

A „mainstream” közélet régóta züllik, a kiút pedig sokaknak egyáltalán nem látszik.

Lenne pedig! Egy társadalmi szerződés. Ebben meg kell fogalmaznunk közösen a politikai fordulat feltételeit. Mindenki a szövetségesünkké válhat, aki ezt hajlandó velünk megvitatni és a közösen létrehozott szöveg alapján elszánt a cselekvésre.

A Társadalmi Szerződés szövege két részből állhat:

Egyrészt olyan kötelezettségvállalásokból, amelyeket a „szerződők” a maguk számára az aláírás pillanatától elfogadnak.

Másrészt olyan, törvényszöveg szintűen megfogalmazott szövegekből, amelyeket egy széleskörű, egyszeri választási összefogás győzelme esetén az összefogók készek haladéktalanul, „automatikusan” törvényerőre emelni. Majd miután ezt megteszik, feloszlatják az új, demokratikus alkotmányos rend minimumkövetelményeit meghatározó országgyűlést és a szövetség köztük – legalábbis annak eredeti formájában – felbomlik. Ezt követően egy új, demokratikus választási rendszer alapján méretik meg magukat a korábbi összefogók, akár külön-külön, akár előzetes választási szövetséget kötve, de már nem a jelenlegi, antidemokratikus szellemű választási törvény kényszerétől vezérelve. Sőt. A társadalmi szerződésben összefogó aktivisták és szervezeteik közül sokan nyilván megmaradnak majd civilnek és nem vesznek részt az újabb – immár rendes választási ciklusra létrejövő – parlament megválasztásában. Ebben az értelemben itt egy alkotmányozó nemzetgyűlési választásokra szóló összefogásról van szó.

Miben állapodnak meg az összefogók?

Először az összefogásban részt vevő partnerek saját működését korlátozó szabályokról essék szó:

- A korrupció ellen: nem lehet a politikában olyan pénz, amiről nem tudjuk, honnan való. És mindenről tudni kell azt is, hogy mire költik. (Tudjuk, hogy ez egy kemény diktatúrában nem kivihető, de még hál’ istennek nem élünk kemény diktatúrában. Ezt valakinek követnie is kell: nyilvános honlapon, stb. Azt is követni kell, aki nem társul és nem tartja be ezeket a szabályokat. Róluk is tudni kell, mit mire költöttek. Ha nem tudjuk, ezt a tényt is nyilvánosságra kell hozni, és pellengérre kell tenni.)

- A másik, a nyilvános vita korlátozásának tilalma. Nem az az áruló, aki egy vita részleteit kiszivárogtatja, vagy aki a kisebbségi véleményét nyilvánosan, a többségivel szemben hangoztatja. Hanem pont ellenkezőleg: az a demokrácia árulója, aki a politikai viták nyilvánosságát korlátozza.

Ezek az összefogásban részt vállaló partnerek önként vállalt önkorlátozásai.

Másodszor vegyük számba azokat a témákat, amelyekről választási program-megállapodást kell kötnie az összefogóknak:

• Népszavazási törvény,
• Választási törvény a két pólust támogató választási rendszer elutasításával
• Médiatörvény azzal, hogy a médiaszabadságot csak az ismert klasszikus büntetőjogi kategóriákra tekintettel és csak a bíróság korlátozhatja.
• Párt- és kampányfinanszírozási törvény,
• A politikai szervezeteken, pártfrakciókon belül az írásban rögzített platformokon (alapelveken) túl a saját politikai véleménynyilvánítás és a szavazatokért való egyéni felelősség korlátozásának tilalma.
• Egyéb alkotmányos reformok.

Fontos, hogy jól kommunikálható hívószavakkal tehessük vonzóvá a közvélemény számára az összefogás ügyét. Melyek lehetnek ezek a hívószavak?

• A mindent elnyomó, korrupt, hivatali visszaéléssel szemben fellépünk.
• Kiállunk a jogaikban megsértett egyének mellett, függetlenül attól, hogy azért mikor, hol és milyen politikai oldalhoz kötődő hatalomgyakorlók a felelősek.
• Határozottan fellépünk minden ésszerűtlen, végső soron valamilyen, a közcélokkal ellentétes hatalmi érdeket szolgáló állami intézkedés ellen a sérelmet szenvedett társadalmi csoportok érdekében.
• Mindehhez azonban fel kell lépnünk a szabadságjogaink mindenféle korlátozásával és a népuralom gyakorlásának mindenféle korlátozásával szemben. Ezek a korlátozások ugyanis lehetetlenné teszik a hatékony társadalmi érdekérvényesítést. Ezért van szükség a „Társadalmi szerződés” megfogalmazására és az annak megvalósítását célul kitűző összefogásra.
  • Ezt az összefüggést mindig konkrét ügyekben, a hatalommal való együttműködést a konkrét ügy megoldása érdekében mindig felajánlva, azonban a rendszer autokratikus természetéből adódóan az érdemi megoldást elutasító állammal és annak elnyomó hatalmi intézkedéseivel folyamatosan konfrontálódva lehet megmutatni és nyilvánvalóvá tenni a közvélemény számára.
  • Az érdekharcba a nyitott demokratikus szellemű civil politikai eszközök alkalmazásával a táradalom tagjai remélhetőleg egyre inkább bevonhatók és így mozgósíthatók a „társadalmi szerződéshez” való csatlakozásra, illetve annak megvalósításában való részvételre is.

Konkrét ügyek, amelyek alkalmasak a széles körű társadalmi diskurzus megteremtésére és a mozgósításra:

• Az egészségügy mindenkit érintő szétzüllése elleni fellépés, konkrét ügyek, követelések mentén,
• A közoktatás szintén mindenki érintő általános hanyatlása elleni fellépés, konkrét ügyek, követelések mentén,
• országos korrupciós ügyek
• a földeladások ügye – vidéken a jelentősége nehezen alábecsülhető,
• a vasárnapi nyitva tartás ügye – ami nagyvárosi és a vidéki alsó középosztály, továbbá a szegény néprétegek számára mind a bevásárlási igények, mind a szabad idő kihasználása szempontjából lényegesen fontosabb, nagyobb odafigyelést igénylő probléma, mint ahogy azt akár a pártok, akár a civil aktivisták mozgalmai jelenleg kezelik! (Nem csak nálunk, világszerte a közös családi „kirándulások”, találkozók színtereivé váltak a nyáron légkondicionált, télen fűtött, fedett üzletközpontok vásárlóutcái.)
• a népcsoportok (etnikai, vallási, nemi identitáson alapuló, vagy szociális alapon – mindegy!) elleni uszítás és a szabadságunkat korlátozó intézkedések elleni fellépés jogi és politikai eszközökkel.
• stb.

Kiemelkedően fontosak a helyi ügyek miatti fellépések, pl. nálunk, Pécsett:

• Fodor Ibolya ügy, összefüggésben az összes helyi korrupciós üggyel, mint a Bayer Center ügy, a Tiborc féle „lámpagyújtogató” ügy, a Weöres-szobor ügy, stb., stb., stb. A KORRUPCIÓS ÜGYEK A LEGINKÁBB SIKERREL KECSEGETTŐ ÜGYEK KÖZÉ TARTOZNAK, FŐLEG HA A 2010 ELŐTTI, DE MÁIG HATÓ ÜGYEKET IS ÉRINTIK A HITELES TILTAKOZÁS ÉRDEKÉBEN (IS)!
• Kiállás a szegények mellett (pl. az uzsorások és a hatóságok együtműködése ellen, a hajléktalanok elleni ügyekben, a rászoruló óvodás, általános és középiskolás gyermekek étkeztetése és ingyenes iskolába utaztatása ügyében, stb.)
• Kiállás amellett, hogy a Csontváry képeket hozzák vissza Pécsre, és ne Budapesten, hanem Pécsett kerüljön sor egy világszínvonalú, nagyszabású Csontváry életmű-múzeum kialakítására.
• Kiállni a szabadságjog-korlátozó ügyekben, így a flashmobok, tüntetések kriminalizálása ellen, stb.
• Különféle pécsi foglalkoztatóknál érdekvédelmi ügyekben való kiállás, egymással való szolidaritás. EZEK IS SIKERÁGAZATOK LEHETNEK!
• Kiállni a menekültek elleni fellépés ellen, a vallási uszítás ellen, (a pécsi Hoppál Péter legutóbbi nyilatkozata elleni tiltakozás), a dzsihádizmus elleni küzdelemben a dzsihádista terror elől menekülő muszlimokkal való összefogásért,
• Kiállni Pécsett és a baranyai településeken a nyilvánosság korlátozása és hatalmi manipulációja ellen.
• stb., stb.

Ezek az összefogásra a társadalmat mozgósító eszközök, amelyekhez még sok mindent hozzá kell gyűjteni. Nagyon fontos egy ütemtervet és akcióterveket készíteni a politikai cselekvésre a társadalmi szerződés létrehozása és a kettős választási koncepció megvalósítása érdekében!

Pécs, 2015. november közepén

Heindl Péter

[1] A vitaanyag  a Demosz negyedik, budapesti vándorgyűlésének előkészítése során készült.